A tudat saját fejlődésében önmagába tér vissza. Ez ittlétünk egyetlen célja. Tanúként kísérjük az eseményeket. Az öregkor nem zsugorodás, hanem kitágulás. Az élet belső mozgásaira figyelünk ítélkezésmentesen, közömbösen. „Minden rendben van.”

A négyes szint az első transzformációja – az egység megélése magasabb szinten, tudatosan, szabad választásból.

Az ötös szint a kettes transzformációja, miszerint a rajtunk kívül álló nagyság (isten) megtapasztalását felváltja a nagyság belülről történő megtapasztalása, a vízió, küldetéstudat.

A hármas szint egyedülléte, fájdalmas külső szabadsága a hatos szinten könnyedséggé, a jelenlét és a kívülállás egyidejűségévé és valódi belső szabadsággá válik.