A fő kifejezés ezen a szinten, az „akarok”.

A fiatalkorban keressük a választ arra, kik is vagyunk mi valójában, és egyszerre jelenik meg az egyik oldalon a nagyzás, túlzott önértékelés, míg a másik oldalon a mérhetetlen zűrzavar, bűntudat, kisebbrendűségi érzés. Az egész kor átmenet a gyermekkorból a felnőtt létig. A Tudat fejlődése szempontjából sincs ez másképp. A kilépés a korábban előre meghatározott életvezetési mintákból, a társadalom nyíltabbá, átjárhatóbbá válása azzal is jár, hogy az egyén, mindent amit tapasztal, össze kell vessen azzal, amit tanult, otthonról hozott. A konfliktus, lázadás az átmeneti kor szükséges velejárói. A jövő immár nem a múlt lineáris kiterjesztése, hanem egyéni döntés függvénye (folytatom-e a múltbéli hagyományt vagy sem). A kettes tudatszinten a jövő a múlt ismétlődése volt, az egyéni akaratnak nem volt szerepe, az egyénnek az volt a dolga, hogy betöltse a feladatát azon a helyen, ahol volt. A hármas szinten megjelenik a szabadság, ugyanakkor nincs védőháló (törzs), ami megtartaná az egyént, neki kell a felelősséget vállalnia. Amint ez a felelősség-felvállalás teljes mértékben megtörténik, véget ér a fiatalkor és az egyén (társadalom) felnőtté válik – átlép a következő szintre.

A hármas tudatszinten az odatartozás igénye nem szűnik meg, csak háttérbe szorul, a prioritás az autonóm cselekvésen van. Szabadon alkotunk, választunk csoportokat érdeklődés (és nem beleszületés) alapján. A valódi kérdés azonban éppen az, hogyan válhatunk autonómmá anélkül, hogy az odatartozást megtagadnánk (a honnan jövünk elfogadása).

A Tudatnak ez az evolúciója, az EGO megerősödése a fejlődést szolgálja, hiszen csak erős éntudat esetén tudunk a másik emberre is úgy tekinteni, mint egy másik szuverén Én-re.

Ezen a szinten az okoz problémát, hogy mivel nincs kötelezően követendő értékrend, a megélés, a tapasztalatok gyűjtése, a fogyasztás kerül előtérbe. Élménygyűjtés. Egyre több. A függőség kialakulása. Ilyen módon a fogyasztói társadalom törvényszerűen alakul ki. Hasonló tünet a „nincs elég idő” megjelenése, ami a korábbi szinteken elképzelhetetlen volt. Ez is annak a folyománya, hogy azt hisszük, még sok mindent kell tennünk. Magunknak kell meghatároznunk az életritmusunkat. Minden gyorsul, a Tudat fejlődése is, de a lélek ezzel sokszor nem tud lépést tartani.