A személyes tudat és a Tudat, mint nagy, egész fejlődése párhuzamba állítható: az első szint: a tudatlan egység (növekedés az anyaméhben)

Az emberiség fejlődésének korai szakaszában még nem létezett individuális tudat. Az ember szoros kapcsolatban élt a könyezetével, csoportjával, de nem érezte magát különállónak. Nem volt olyan, hogy „külvilág”, az élete szempontjából ez értelmezhetetlen volt. A Tudat itt még egységes egész, amely számára a kettősség még nem létezik. A kezdeti Éden, a tudatlanság kora. A születéssel lép át a személyes fejlődés a második szintre. A Tudat szempontjából ez a kiűzetés a Paradicsomból, amikor is a saját létezés tudatára ébred az emberiség. Ezt többnyire traumaként éli meg, az eredettől való elszakadásként, akárcsak a fizikai megszületést. Az evés a tudás fájáról, a tudatra ébredés maga az eredendő bűn a zsidó-keresztény hitrendszer szerint, ennek megfelelően sokáig az előrelépést a Paradicsomba való visszatérésben látják. Ugyanakkor a tudatlan egységbe már nincs mód visszatérni, az új egység teljes tudatossággal tud majd megvalósulni. A Tudat evolúciója szempontjából óriási fejlődés a magára ismerés.

Ha szeretnél ilyen cikkeket kapni, küldj egy emailt: geleigabriella@gmail.com

kép:pixabay wal_172619