|
Tudom, hogy úgy tűnik ennek ellenkezője igaz, hiszen úton-útfélen azt látjuk halljuk, milyennek is kellene lennünk, hogyan is kéne élnünk, hogyan is kéne kinéznünk (milyen magasnak, milyen vékonynak vagy éppen izmosnak), mennyit lenne ildomos keresnünk, hol és milyen körülmények között kell laknunk, párban- vagy pár nélkül, élet- vagy házastársként, gyerekkel- vagy gyerek nélkül... Ember legyen a talpán aki ebben a fogyasztói társadalom által mesterségesen generált és a médián keresztül közvetített világban önmaga tud maradni.
A nagyobb problémát mégis az emberi kapcsolatok felületességében látom, mert a probléma ott kezdődik, amikor az előbb említett modellnek meg akarok felelni és a külvilág felé eljátszom, hogy sikeres, gazdag, szép, boldog, gyermeket nevelő, sikeres vállalkozást irányító, minden helyzetben magabiztos, kétségek nélküli életet élő stb. ember vagyok, hiszen ezzel a környezetemnek azt sugallom, hogy "igen, ezt el lehet érni", természetesen egyszerre és minden küzdelem nélkül. Így azok akik az általunk mutatott hamis képet magukévá teszik, megpróbálnak hasonló életet élni, ami legtöbbször az összes energiájukat felemészti, és miután rájönnek arra, hogy mindezt egyszerre elérni lehetetlen, elenyésző esetben vállalják a kudarcukat (a "veszteseket" nem szereti a mai kor), nem lesznek őszinték önmagukkal és másokkal, inkább ők is elkezdik játszani a boldog, sikeres, gazdag életet, aminek következménye, hogy előbb utóbb frusztráltak lesznek, pszichés és/vagy testi problémákat produkálnak. Ördögi kör.
Számtalan esetben találkozom olyan emberekkel, akik a szülők nyomására választottak hivatást, a párjuk kívánságára vállaltak gyermeket, vagy éppen mondtak le róla, a munkáltató elvárásainak megfelelve szinte megtagadták emberi szükségleteiket, és sorolhatnám tovább, mégis a legveszélyesebbnek a tudatunkba észrevétlenül megtelepedett, kívülről érkező vágyakat tekintem. Ebben az estben más/mások elvárásai szerint élek , cselekszem, törekszem valami felé, elnyomva valódi igényeimet, letérve a saját utamról, beleolvadva a tömegnek nevezett szürke masszába, míg egy szép napon arra ébredek, hogy rosszul érzem magam a bőrömben, olyan életet, ott és azzal élek, amilyet, ahol, és akivel soha nem is akartam.
Hitem szerint az asztrológia (is) hozzásegít a kellő önismerethez, elősegíti a pozitívumok megerősítését, fejlesztését, a negatívumok felismerését és kordában tartását, a személyiség fejlődését, felfedheti utunk irányát, kudarcaink mintázatát és okait, ezzel mintegy feloldva azt, segít megérteni ill. elfogadni önmagunkat és másokat, ezáltal harmonizálni kapcsolatainkat. Egy szilárd alapokon álló, egészséges értékrenddel megáldott, a hétköznapi forgatagban helytállni képes, nyitott, de a negatív befolyásokat felismerő és elhárítani képes individuum fejlődését teszi lehetővé.
Napjainkban többféle asztrológiai irányzat létezik és működik viszonylag békésen egymás mellett: indiai, kínai, tradicionális európai, transzcendentális asztrológia, illetve léteznek az asztrológiát és a pszichológia egyes ágait (jungiánus analitikus pszichológia, Gestalt terápia, tranzakció analízis, transzperszonális pszichológia, integrál pszichológia stb.) egyesítő kezdeményezések, melyek humanisztikus asztrológia, asztropszichológia (itt a pszichológián van a hangsúly az asztrológia segédeszköz) , pszichoasztrológia (ebben az esetben az asztrológiáé a főszerep), Gestalt asztrológia néven futnak.
Az asztrológiáról sokat és sokan vitatkoznak, elkötelezett "hívei" tudománynak, vagy művészetnek tartják, esetleg mindkettőnek egyszerre, megkérdőjelezhetetlennek és mindentudónak hiszik, "ellenzői" ezzel szemben tűzzel - vassal harcolnak ellene (hiábavalóan) és tudománytalannak, áltudománynak nevezik. Csak halkan jegyzem meg, a legelkötelezettebb bírálók még ahhoz sem vették és veszik a fáradságot, hogy az asztrológiának legalább az alapjait megismerjék, hogy tanulmányozzák annak rendszerét és - ne adj isten - megállapításait saját személyiségükre, életükre vetítsék, ezzel mérve le hitelességét, működőképességét, "a puding próbája az evés" alapon. Egyéb iránt az asztrológiának nincs szüksége címkékre, egy élő, több ezer éve működő, folyamatosan fejlődő és megújuló, tapasztalati alapokon nyugvó, az embernek önmagával és a világgal kapcsolatos kérdésekre válaszokat adni képes módszer, amely nem nélkülözi - a szellemi szférák mellett - a lélek kutatását és ismeretét, sőt az alkímia mellett tekinthetjük a pszichológia ősének is. Az asztrológia - jelenlegi tudásunk szerint - legalább hatezer éves múltra tekint vissza, kezdetben országok, városállamok, népek, nagyobb csoportok helyzetének feltérképezésére használták (mundán asztrológia), majd Krisztus előtt - erős görög befolyással - kialakult a személyre szabott, egyéni problémákat boncolgató ún. natal asztrológia. Az asztrológia történetére és működési elvére nem térek ki, ha valakit részletesen érdekel, ebben a témakörben több magyarul is megjelent könyv közül választhat. |
|
Mikor segíthet az asztrológia
Írta: Kovács Attila
|
|
Az a világ, amelyben élünk már egyre kevesebb pozitív mintát, követésre alkalmas tekintélyszemélyt, kapaszkodót, biztos kiindulási és megérkezési pontot nyújt az embernek. Senki sem mondja meg kik is vagyunk valójában, mi a helyes, mi a helytelen, mit kell tennünk, merre kell indulnunk, hogyan védjük meg a lelkünket az esetleges sérülésektől, ha pedig már megsérültünk, hogyan gyógyítsuk be sebeinket.